Kapcsolgattam a múltkor a TV-t és az egyik csatornán Szőke András fizimiskája miatt lecövekeltem. Azt hittem valami kis humor bon-bon lesz, de végül csak Bon-bon lett. Egyébként nem vagyok nagy Bon-bon rajongó, de a Cukipofa rögtön a bevette magát a kisagyam hátsó traktusában, azóta is dúdolom. A videó kimondottan jópofa, és vicces, amihez a Szőke kapitányként elhíresült színész-rendező nagyban hozzátesz grimaszaival. Aki még nem látta volna a klipet, annak elmondom, hogy egy különleges extrával is szolgál a videó: láthatjuk Szolnoki Péter szemét! Ha másért nem, akkor ezért máris érdemes megnézni: https://youtube.com/watch?v=sk2TFuj6h5k
A Cukipofa remek hangulatán felbuzdulva meghallgattam a Bon-bon új albumát, amelyen nem ez az egyetlen slágergyanús szám. Az All In cím nem azt tükrözi, hogy a fiúk kockáztattak volna az új koronggal, inkább maradtak a jól bevált receptnél. Ahogy azt már megszokhattuk, a duó megörvendeztet minket popos, lírai vagy esetleg latinos dalokkal is. A Cukipofa után még biztos kikerül jó pár rádiósláger a korongról, én a pörgős Rögtön Végem- re, vagy a bájos Varázsjel-re tippelnék, de hasonlóan érdemesnek tartom a Nem Haragszom Rád-ot és a címadó All In-t is.
Summa-summarum, attól, hogy a Bon-bon nem cukipofa és régről tudjuk, nem is James Bond, az új album remek.
Úgy érzem, a Plain White T’s-t azért érdemel meg egy bejegyzést, hogy érzékeltessem, milyen nagyon el vagyunk mi itt kis hazánkban maradva, még Európához képest is. Mármint zeneileg. Is. 
Drastic Fantastic. Ez a cím mindent elmond. Tényleg fantasztikus az új albuma a skót énekesnőnek. Biztos többen hallották már róla Hold on-t. Fülbemászó, akárcsak a Black Horse And The Cherry Tree volt, de ez ráadásul azonnal táncra csábít. Bátor, ám annál sikeresebb húzás volt ilyen folkosra venni a dalt. KT annyira muzikális és színes énekesnő, hogy ez is remekül áll neki. 
Na de el kell mondjam azt is, hogy a környezetvédelem élményénél százszor nagyobb és jobb feelinget ad maga a zene. Vannak rajta popdalok, balladák és minden, mi szem-szájnak ingere. Illetve fülnek. Erőteljes szövegek, mély értelemmel, és valahonnan legbelülről áradó zene. Talán így lehet szavakban visszaadni, de inkább hallani kell, mert tényleg szuper. 
Most volt egy hónapja, hogy elhunyt a híres tenor, Luciano Pavarotti. Mint a híres és gazdag embereknél általában, ilyenkor már arról cikkezik a sajtó, hogy ki mennyit akar megkaparintani az örökségből.
Nos már eltelt néhány hét az ominózus Britney fellépés óta, de még mindig folynak a találgatások, hogy mi lehetett a ciki oka. Annyi felvetés látott már napvilágot, hogy a fanoktól a megrögzött gyűlölőkig, mindenki talál kedvére valót. 
Annyira ráhangolódtam a Rat Packre, hogy állandóan az új Dean Martin lemezt hallgatom. Annyira hangulatos, és a hatása alá von, hogy legszívesebben betupíroznám a hajam, hajráfot tennék bele, és bő szoknyát vennék fel. Korszakokon átívelő varázsa van ezeknek a ritmusoknak, és ha egyszer meghallgatod, onnantól erre jár a lábad egész nap.
A cím, Forever Cool, magába foglalja a lényeget. „Senki sem volt, aki lazább lett volna nála.” – mondta Kevin Spacey. Ez az, ami miatt a Dean Martin legendán nem fog az idő vasfoga. 
Picit ugyan még messze a karácsony, csak a legvadabbak kezdték el megírni levelüket a Jézuskának, de jött egy lemez, amitől még buzgóbban fogom számolni a napokat visszafelé. 
Az első dal nekem amúgy is a szívem csücske, már hetekkel karácsony előtt rászokok, hogy a legváratlanabb helyzetben Let It Snow-zok. Azért Dean Martin kicsit jobban nyomja, mint én. Aztán amikor meghallottam a The First Noelt Sinatratól… Biztos mindenki látta a Tom & Jerry karácsonyi részét, ha máshonnan nem is, onnan ismerős lesz. És ki nem hagyható a swinges Jingle Bells, amit Sammy Davis Jr. utánozhatatlan módon ad elő. Aztán sorra kerül a piros orrú Rudolph, (aki lehet, hogy anyai-ágon rokona a piros pöttyös Rudinak), és olyan klasszikusok, mint a White Christmas vagy a Silver Bells.
Augusztus van. Már csak egy hónapunk van a nyárból, és a nyári bulikra is már csak négy, ha nagyon akarom öt hétvégénk van. Nagyon időszerű tehát, hogy aki akar, az még most dobbantson egyet a partik világában. 
Ami mostanában foglalkoztat, az még mindig a Diana emlékkoncert. Ez a Tom Jones-os betli, mert én inkább annak könyvelem el, mint sikernek. Bár mindenki erről beszélt, és ez is sikernek titulálható bizonyos körökben. Annuska, mármint a Kelemen, még az ereit is felvágta egy címlap-sztori kedvéért. De az, hogy Tom Jones ezt a majmos nótát adta elő a hercegnő nevével fémjelzet napon... 
