Úgy érzem, a Plain White T’s-t azért érdemel meg egy bejegyzést, hogy érzékeltessem, milyen nagyon el vagyunk mi itt kis hazánkban maradva, még Európához képest is. Mármint zeneileg. Is. Bődületesen nagy dobás volt a Hey There Delilah, nálunk mégsem volt semmi visszhangja. Éppen ezért, íme egy kis rácsodálkozás ezekre a fiúkra, ha már a Delilah szerelemről lemaradtunk.
Az illinois-i pop-punk banda Every Second Counts című albuma minden eddigi sikerüket túlszárnyalta az államokban. Tette mindezt joggal, hiszen remek mind a tizenkét új dal. Mindenki kedvére csemegézhet belőlük, hiszen a könnyedebb popos nótáktól, a kemény rockos zúzásig minden megtalálható a lemezen.
Az én szívemhez inkább a Our Time Now, a You and Me és a Figure It Out áll közelebb. Ezek bármelyike beillene az Amerikai Pite 5-be, mint főcímdal, nagyszerű, igazi bulizós dalok, amikről biztos eszünkbe jutna a haverokkal töltött idő.
Ám, hogy a másik véglet nehogy kimaradjon, említsük meg például a már videóval is büszkélkedő Hate című számot, amely a fent említettekhez képest elég kemény, odaszólós nóta. Nem csak a zenében, a klipben is van komoly zúzás, illetve törés. Itt megnézhetitek:
Lehet, hogy csak én képzelem be, de egy-két helyen picike country feelinget is éreztem, ám ezt csak félve jegyzem meg. Aki egyetért, erősítsen meg!
A záródal, a Let Me Take You There, korrekt finálé hangulatot ad. Főként itt tűnik ki, hogy ez az album nem tizenkét dal egymásután felvéve, hanem egy kerek egész.
Remek a kezdés, nagyszerű a lezárás, és ez csak a kenyér a mi szendvicsünkben, hiszen az igazán jó dolgok a kettő között vannak.
