Annyira ráhangolódtam a Rat Packre, hogy állandóan az új Dean Martin lemezt hallgatom. Annyira hangulatos, és a hatása alá von, hogy legszívesebben betupíroznám a hajam, hajráfot tennék bele, és bő szoknyát vennék fel. Korszakokon átívelő varázsa van ezeknek a ritmusoknak, és ha egyszer meghallgatod, onnantól erre jár a lábad egész nap.Amikor először hallgattam, a hideg futkosott a hátamon. Hála a technikának, úgy szólnak ezek a duettek, mintha az előadók tényleg egymásnak, és együtt énekelnének. Mint tudjuk, a sármos Dino, már 12 éve halott, szóval egyrészről hátborzongató duettekről beszélni; másrészt olyan csodának lehetünk így fültanúi, ami megéri a „szellemidézést”.
Olyan előadók működnek közre, mint Joss Stone, Robbie Williams, Tiziano Ferro, vagy az American Idol döntőse, Paris Benett. Oh! És ki ne hagyjam Kevin Spacey-t. Bizony, bizony! Mr. American Beauty is szerepel a lemezen. Rögtön az elején az Ain't That A Kick In The Head-ben, ahol poénkodnak is kicsit Dino-val. A másik közös daluk, a King Of The Road végén is elhangzik egy rövidke “párbeszéd” köztük. Nagyszerű hallgatni!
Nekem nagyon tetszik Paris Benett hangja, hihetetlenül illik a dalhoz is, meg úgy egyébként a stílushoz, és Dean Martinhoz is. Robbie Williams, aki a Please Don't Talk About Me When I'm Gone-ben működik közre, azt nyilatkozta, hogy olyan akar lenni, mint Dean Martin – olyan vicces, jóképű és sármos. Nincs bajom Robbieval, de szerintem olyan távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, már ami a férfiasságot illeti. Tiziano Ferroval a Arrivederci Roma-t vették fel. Csak stílusosan!
A legjobbat a végére tartogatták. Odavagyok a Everybody Loves Somebody-ért. Remek dallam, remek hang! És, hogy fokozzuk a gyönyört, az utolsó szám, Brahm’s Lullaby, acapella. Ezt nem lehet szavakba önteni, ezt hallani kell...
A cím, Forever Cool, magába foglalja a lényeget. „Senki sem volt, aki lazább lett volna nála.” – mondta Kevin Spacey. Ez az, ami miatt a Dean Martin legendán nem fog az idő vasfoga. Nézzétek meg a lemez ajánlóját!
