Én konkrétan állatira megörültem neki, mikor a fülembe jutott, hogy a negyvenedik évforduló alkalmára nemcsak, hogy újra kiadják a Pink Floyd első albumát, a The Piper At The Gates Of Dawn-t, hanem még három eddig sosem hallott Pink Floyd dallal is gazdagabbak leszünk.
 
Anno ez a progresszívnak nevezett rock hatalmas sikernek örvendett. Őrületes flash volt a Pink Floyd minden egyes bulija. A koncerteken a fényektől és a zenétől, akár az akkor divatos drogok nélkül is elszállt a közönség. Érdekes, hogy először csak monóban adták ki a Piper-t, és csak egy hónap múlva jött ki sztereóban. Pedig a Pink Floyd zenéjének sava-borsát adó hangképek csak ilyen hangzásban érték el az igazi extatikus hatást. Úristen, hatvanhetet írtak, hol voltak még akkor a későbbi quadrofon bulik!  Mindegy, így 2007-ben hallgatva is hihetetlenül friss, invenciózus ez a zene. Feltűnik a dalokban néhol csörgés, csattogás, károgás, huhogás, az egész egy űrbéli állatkerti kirándulás érzetét kelti.
 
Azért, hogy mindenki összehasonlíthassa, az albumon mind monó, mind sztereó változatban meghallgathatjuk az összes eredeti számot. Ez most úgy hangzik, mintha csak a kristálytiszta high-end hangzásba belefeledkezett zeneőrülteknek lehetne érdekes, de nem, a hétköznapi halandónak is érdekes élmény az összehasonlítás. Három CD-t tartalmaz majd az ünnepi kiadvány, melyből az első kettő tartalmazza az eredeti albumon is megjelent számokat.
 
Ugyanúgy az űrbeli élménykedéssel kezdődik majd az új változat is. Megint érezhetjük, ahogy a testünk elrugaszkodik a földtől, és egy kozmikus utazáson vesz részt. Az egész olyan, mintha egy üvöltő gitár elliptikus pályán keringene a fejünk körül körbe-körbe-körbe...
 
Aztán meghallgathatjuk az esti mesét, amelyet Matilda Anyu mond el, Hilaire Belloc Tanulságos mesék gyermekeknek című versgyűjteménye nyomán. A Flaming zenéje pedig már az elalvás pillanatát idézi, amikor még nem is alszunk, de már fent sem vagyunk. Lehet, hogy a Wachowski testvérek a dal soraiból merítettek ihletet a Matrixhoz:
 
"csillagégen átzúdulunk
telefonon utazunk
hejhó egyre feljebb
így a jó"

Tovább hallgatva a lemezt, aki még nem ébredt volna fel a Pow R. Toc H-ra, annak jön egy kis úgynevezett "kényszerzubbony-rock" a Take Up Thy Stethoscope and Walk Waters. Ok, felkelve a padlóról már pakolhatom is be a második korongot. A második CD-n a Chapter 24 egy kis keleti hangzással fűszerezi a korongot, de itt az Interstellar Overdrive áll mindenek fölött.

És most jön a legjobb. A tulajdonképpeni extra ebben az jubileumi kiadásban, a harmadik CD lesz, amin szerepelni fog az összes 67-ben kiadott kislemez, és az előző híresztelésekkel szemben nem kettő, hanem három, hangsúlyozom: három eddig ki nem adott dal is. Három új Pink Floyd dal!! Aki ettől nem jön lázba, az rettenetes gyorsasággal kezdje meg elföldelni magát, mert lövése sincs a zenéről.

A borító egyébként az eredeti lemez-külső keretet kapott változata, szóval nem lesz nehéz megtalálni a polcokon, ahol úgy tudom szeptember 3.-tól érdemes keresni.